Pagi vagyok, akvarellfestő.
(Contemporary watercolor artist, Lyrical Texture Watercolor)
Régi házak, utcák és hangulatok kelnek életre a festményeimen. A színek nálam emlékeket idéznek és történeteket mesélnek – néha gyógyítanak, máskor csak megállítanak egy pillanatra. Úgy festek, mintha meg lehetne állítani az időt, és bárki beléphetne a képbe.
Ezen az oldalon a legújabb képeimet látod.
Technikám :Color Glide Layering + Scratching + mixed média
Ezt a technikát én neveztem el így.
A színek nálam nem keverednek, hanem egymásba siklanak – mint az emlékek, amikor a múlt átcsúszik a jelenbe. Ez a rétegzés nálam nem eltünteti a korábbit, hanem tovább élteti: minden új szín alatt ott lélegzik a régi.
Scratching: számomra nem puszta kaparás, hanem fényidézés – ott is megcsillan, ahol csak a szívem látja. A textúrák ezáltal kézzel foghatóvá, szinte plasztikussá válnak.
mixed media : a képeimen más anyagokat és különleges textúrákat használok.
olajpasztell, speciális kollázs és textúrapapírok, gouache festék, tinta,
Stílusom : expresszív lirai realizmus
A valóságból indulok, de a képeim emlékezéssé szelídülnek – ahogy egy rég látott utca képe is valami más, személyes történetté válik bennünk idővel.
👇 Görgess le a legfrissebb bejegyzéseimhez
Ez vagyok én — színekben, fényben, és minden ecsetvonásban egy kicsit hazatérve.
1956
A kép színesnek született, de a híradó fekete-fehérben adja.
Friss hírek:
a sparhelt túlélte a századot.
A kanna még mindig dolgozik.
A festő pedig megint a múltban turkál.
Véletlen? Aligha.
(Original watercolor painting)
Pagi
Forrpont
A papír már sírva könyörgött, a fulladásos halál utolsó hörgéseként.
Rostjai telítődtek, tiltakoztak: egyetlen korty festéket sem bírt tovább elnyelni.
A festő csak állt, a fogához kocogtatta a márkás, puha mókusszőr ecset végét.
A fejét oldalra billentette – mintha minden gondolatot egyetlen oldalra szeretett volna összeterelni....
A folytatást megtalálod az
Embermesék oldalon.
Pagi
Az én csendem
A saját utacmon járok, és azt hiszem, ma megint léptem egyet.
Megtanultam megállni akkor, amikor a kép már nem kér semmit.
Akkor, amikor a kép megérkezik, és én egyszerűen félreállok.
Ez nem technika.
Nem stílusgyakorlat.
Nem mások nyomán tanult mozdulat.
Ez az én csendem.
Az én telem.
Az én levegőm.
Így marad.
Pagi
Nagyikám fránya vizeskannája
Gyerekkoromban a nagymamám nyári konyhája jelentette számomra az otthon érzését. Bár ezt akkor még nem tudtam – csak egyszerűen imádtam ott lenni.
Olyan volt mint minden más falusi nyári konyha.
A hatalmas, kopott asztal, a zöld vitrines stelázsi és a régi, gáztűzhely – a közepén egy nagy sütővel, amit csak „ler”-nek hívtunk.
Az asztal alatt pedig vizeskorsók álltak! Glédában!....
A történet az Életek és történetek oldalon folytatódik. Várlakot ott szeretettel.
Pagi
Az emlékek
Az idő olyan orvos, ami a legtöbb emléket széppé, a fájdalmasat elviselhetővé teszi. A szívedben őrzött képeket pedig aranyba foglalja.
A kenyér és a kávé
A kenyér már akkor mosolygott a pirítón, amikor a kávé még álmosan ásított a bögrében
– Egy ilyen formás, fitt szeletecske, mint amilyen én vagyok – írult -pirult örömében a kenyérszelet.
– Látod, kávé! Én még ötnaposan is ropogós vagyok. Mit ropogós, egyenesen roppanós! Szaftos, kellemes, teljes kiőrlésű rozs lisztből, apró magvacskákkal. Fecsegett tovább a beképzelt kenyér, észre sem vette, hogy a hátsója gyanúsan feketedik...
a beképzelt kenyér sztorija, az Életek és történetek oldalon folytatódik.
"Mindennapi kenyerünket add meg minékünk ma"
Ahogy az én nagyikám tanította nekem.
Most először...
A reggel nem akart történni, nem akart haladni, nem sietett sehová. A levegő olyan mélyen süllyedt a fagypont alá, hogy még ő is fázott.
– Brrr, ez még nekem is sok – rázta meg magát erőteljesen. – Én ugyan most az egyszer nem sietek sehová. Jéggé fagy minden porcikám ebben a csikorgó hidegben – dünnyögte hangosan...
a mesét az életek és történetek oldalon folytatom.
Pagi
Otthon
,Aztán vannak megint házak, melyekben békesség és öröm tanyázik.
Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi,
mintha hazaérkezett volna...
Wass Albert - tovább olvashatod a tájképek oldalon.
Pagi
A várakozás
Egy ház, ami nem adta vissza minden fényét az időnek. Néhány árnyalatot elrejtett a repedései közé.
Pagi
Most először
A reggel nem akart történni, nem akart haladni, nem sietett sehová.
A levegő olyan mélyen süllyedt a fagypont alá, hogy még ő is fázott.
– Brrr, ez még nekem is sok – rázta meg magát erőteljesen. – Én ugyan most az egyszer nem sietek sehová. Jéggé fagy minden porcikám ebben a csikorgó hidegben – dünnyögte hangosan.
Az egyik tanyán a korán kelő gazda hirtelen felkapta a fejét. Nem értette, honnan jön ez a furcsa morgás....
A mese az életek és történetek oldalon folytatódik, szeretettel várlak ott.
Pagi
Az elfeledett...
Ez a falu talán már nem is létezik .
Néha mégis füst száll fel egy kéményből, mintha valaki teát főzne odabent.
Ha elég csendben nézed, a hó alatt utak emlékeznek, nevek motoszkálnak.
Ez a hely akkor létezik, amikor valaki még emlékszik rá.
Most épp te.
Ha szeretnél még kulisszatitkokról olvasni, nézz be a facebook oldalamra.
👉 Színek Varázsa Pagi Művészetie
És ha kivancsi vagy valamire, lépj kapcsolatba velem.