Pagi vagyok, akvarellfestő.
(Contemporary watercolor artist, Lyrical Texture Watercolor)
Régi házak, utcák és hangulatok kelnek életre a festményeimen. A színek nálam emlékeket idéznek és történeteket mesélnek – néha gyógyítanak, máskor csak megállítanak egy pillanatra. Úgy festek, mintha meg lehetne állítani az időt, és bárki beléphetne a képbe.
Ezen az oldalon a legújabb képeimet látod.
A képeim megvásárolhatók – minden darab egy új otthon történetévé válik.
Technikám: Color Glide Layering, cratching és vegyes technika.
Ezt a technikát én neveztem el így.
A színek nálam nem keverednek, hanem egymásba siklanak – mint az emlékek, amikor a múlt átcsúszik a jelenbe. Ez a rétegzés nálam nem eltünteti a korábbit, hanem tovább élteti: minden új szín alatt ott lélegzik a régi.
Scratching: számomra nem puszta kaparás, hanem fényidézés – ott is megcsillan, ahol csak a szívem látja. A textúrák ezáltal kézzel foghatóvá, szinte plasztikussá válnak.
Vegyes technika: a képeimen más anyagokat és különleges textúrákat használok.
olajpasztell, speciális kollázs és textúrapapírok, gouache festék, tinta,
Stílusom: expresszív lírai realizmus
A valóságból indulok, de a képeim emlékezéssé szelídülnek – ahogy egy rég látott utca képe is valami más, személyes történetté válik bennünk idővel.
👇 Görgess le a legfrissebb bejegyzéseimhez
Ez vagyok én — színekben, fényben, és minden ecsetvonásban egy kicsit hazatérve.
Ahol a kert összenőtt a házzal
Van egy tengerparti város, ahol a fehér kövek egész nap ragyognak a napsütésben, a széles utcákat pedig átjárja a tenger sós levegője. A látogató először csak a különleges fényt veszi észre. Aztán a csendet. Végül pedig azt, hogy vannak helyek, ahol a lélek is olyan könnyedén lélegzik, mint a szél, amely nap mint nap végigsétál a házak között.
Világ Otthonai sorozat#4
Pagi
Művésznapló
A mai feladat egyszerű volt. Rávenni néhány buborékot és fél méternyi fóliát, hogy estélyi ruhává változzanak. Ők természetesen mást terveztek. Végül valahogy mégis sikerült megegyeznünk. 😄
Pagi
A barátaim...
A festékeimre, ecseteimre és papírjaimra sosem egyszerű eszközként tekintettem.
A Gold Green számomra nem csak egy zöld festék. A Sodalite nem csak egy granuláló kék. A Perla 12-es sem csak egy ecset. Ismerem őket. Tudom, mire képesek, mikor viselkednek szépen, és mikor lepnek meg.
Szeretek tisztelettel bánni az eszközeimmel. Nem azért, mert drágák, hanem mert fontosak. Ahogy egy régi könyv sem az értéke miatt becses számomra, hanem a története miatt, úgy a kedvenc ecsetem sem egyszerűen fa és szőr. Képek, emlékek és hosszú órák vannak mögötte.
Hiszem, hogy egy festmény nem csak a festőből születik. Ott van benne a papír, a víz, a pigment és az ecset is. És ott van az a különös pillanat, amikor a festék egyszer csak úgy fut szét a papíron, ahogyan én magamtól talán nem is tudnám megcsinálni.
Ilyenkor érzem igazán, hogy nem egy eszközzel dolgozom, hanem egy társalkotóval. Olyan társalkotóval, aki szinte egyenrangú velem, hiszen a közös munka során születik meg a kép.
Amikor beleengedem a kedvenc festékeimet a vízbe, néha csak nézem őket. Olyankor nem egy tubust látok magam előtt, hanem egy régi barátot, akiről tudom, hogy mindjárt valami szépet mutat nekem.
Pagi
Habibi - حبيبي
Világ otthonai sorozat
Egy kép, amely festése közben egyszer csak elfelejtettem az időt.
Amikor elkezdtem, azt hittem, a boltív lesz a főszereplő. Aztán azt hittem, a korsók. Végül egy szőnyeg lopta el a figyelmemet.
Egy apró, színes szőnyeg.
Olyan sokszor festettem már szőnyeget, és valahogy mindig csak „ott volt” a képen. Most viszont valami történt. A színek egyszer csak ragyogni kezdtek. Nem önmagukban, hanem attól, hogy körülöttük csend maradt.
Tegnap és ma, összesen közel nyolc órát töltöttem ezzel a képpel. Nem azért, mert nehéz volt. Hanem mert minden részlet újabb kérdést tett fel.
Mi történik, ha a korsó kap még egy fénycsillanást?
Mi történik, ha a szőnyeg alá kerül egy leheletnyi árnyék?
Mi történik, ha valamit nem festek meg?
A festés egyik varázslata az a pillanat, amikor közben valami átkattan, és az ember újra gyerekként kezd kíváncsi lenni.
Pagi
Világ otthonai #1 Habibi 🇹🇳
Inspirációs fotó nyomán készült saját akvarell feldolgozás
Csendes fény
Van valami különös abban, amikor a késő délutáni fény lassan csenddé szelídül.
És ettől az egyszerű konyha halk emlékké válik.
Ez már nagyon szép.
Pagi
Mariska és a hetedik dimenzió húslevese 😄
Egy perc mosoly, a teljes történetet az ember mesék oldalon találjátok.
Pagi
Ahogy készül...
Egy párizsi délután
Párizsi délután, egy kokott koketál a
Place des Vosges árnyékos terén.
(kortársakvarell)
Pagi
Ráhangolódás
(Contemporary watercolor artist)
Pagi
Az emlékké szelídült fények
Az emlék nem kopott el, csak most más színben világítja meg a napfény.
Hiszen akkor, amikor történt, és még nem emlék volt, hanem maga a történés, ragyogó fényekben fürdött.
Lágy, meleg rózsaszínek, tompa sárgák,
itt-ott némi türkizkék és sok-sok szikra.
Pontosan úgy, ahogy...
Afolytatást megtalálod az embermesék egy percben oldalon.
Pagi
Ha szeretnél még kulisszatitkokról olvasni, nézz be a facebook oldalamra.
👉 Színek Varázsa Pagi Művészetie
És ha kivancsi vagy valamire, lépj kapcsolatba velem.