Városok és házak - Mesélő utcák

S ház meséje
Color Glide Layering +
Időszövő rétegzés technika
A házaknak lelke van – nem csak a konyha őrzi ezt, hanem olykor egy kamra ablaka, vagy egy eldugott folyosó is. Ez a tér a béke hangján szól, a falak az egyszerű élet ritmusát lélegzik. A fény játékában a csend otthonra lel, és halkan mesél arról, hogy a nyugalom mindig megtalálható a legegyszerűbb pillanatokban.
Itt a falak lélegeznek, a cserépben álló növény visszatükrözi, az ott élők mosolyait, és minden apró rezdülés azt suttogja: milyen jó volna egy ilyen helyen élni, ahol a nyugalom mesévé válik.
Pagi

Bánfalvy - Rédhei kúria
Falakbam őrzött emlékek sorozatColor glide layering +
Időszövő rétegzés, mixed média tecnika
A földesúr családja mára már elfogyott.
Egyetlen leszármazott maradt – és egy öreg cseléd, aki őrzi a valaha élettel teli, napfényes kúriát.
Már nem rohangálnak benne papucsban.
A mozdulataik lelassultak, a szívverésük is csendesebb lett.
De a kacagásuk... Az ma is felveri a házat.
És az öreg kúria ezt érzi. Ez tartja életben.
Ezért veri vissza a napsugarakat ezerszer fényesebben, mint a többiek.
Mert nem az számít, hányan nevetnek a falai között. Hanem az, hogy a nevetés visszhangja megmaradjon.
Pagi

Károlyi - kastély
A nagykárolyi Károlyi-kastély falai mintha még ma is őriznék a múlt suttogását. Ablakai mögül egykor bálok fénye szűrődött ki, a folyosókon lépések visszhangja kísérte a régi történeteket. A park fái alatt szerelmek szövődtek, titkok pihentek. Nekem ez a kastély nem csupán épület: rétegek egymás fölött, mint az emlékek. Amikor festettem, úgy éreztem, hogy minden ecsetvonással egy újabb ajtó nyílt meg az időben.
Pagi

Verona
Nem jártam még Veronában. Mégis, amikor ezt a képet festettem, csak ez a szó járt a fejemben: Verona.
Ahol a házak nem pusztán házak – rétegek. Emlékekből, vakolatból, napfényből és csókokból épült falak, melyek nem mesélnek... csak emlékeztetnek.
Pagi

Párizsi hangulat
Pagi

Érzések utcája
Színekből születetnek az érzések, és az érzések adják az élet különös erejét.
A természet tündérek ebben az utcában őrizték az emberek számára az élet legfontosabb eszenciáit.
Az égkék ház ablakában hűvös szellő lakott. Aki megérintette, egy pillanatra megérezhette a belső békét – azt a csendes derűt, amit nem lehet tanítani, csak felismerni.
A rózsaszín falakon tiszta, ártatlan mosoly csillant – olyan, ami mindent felülír egy pillanatra.
A sárga ház falai pedig megőrizték a reggeli fényben újjászülető örömöt. Minden nap emlékeztettek arra, hogy az élet újrakezdhető.
A napellenző alatt délben mindig megnyílt valami különös: nem bolt volt, nem kávézó, inkább egy „Színmegőrző műhely”. Nem lehetett semmit venni. Csak megállni, belenézni a falak színébe, és visszaemlékezni arra, amit már majdnem elfelejtettél.
Azt mondják, aki egyszer megérinti ezt a házat, annak a tenyerében napokig ott marad egy sárga folt. És ha ránéz… nem tudja eldönteni, hogy az fény – vagy valami régen elveszett, ami végül hazatalált.
Pagi

Színes utca részlet, vagy csak egy hangulat
Nem tudom, hogy létezett-e ez az utca valaha így, pontosan így.
De amikor elkezdtem festeni, valami életvidám hangulat kapaszkodott belém- és onnantól kezdve nem volt megállás.
A színek jöttek sorban, néha makacskodva, máskor meg önálló életet élve.
Először persze fújtam, morogtam – ahogy az lenni szokott. Ez a papír…! Ez a szín! Ez a semmiből előugró sárga pötty!
Aztán csak egyszerűen hagytam, hogy történjen, ami történni akar. És mire megszáradt, azt vettem észre, hogy mosolygok.
Nem egy szigorú, fegyelmezett utcarészlet lett ez. Hanem egy kacagós, meleg délután emléke, amikor minden egy kicsit elcsúszott – de épp ettől lett szerethető.
Pont olyan, mint én festés közben.
Pagi

Álmaim falucskája
Dry on Dry technika
Ez a falu nem szerepel térképen. De ott van, ha elég mélyen nézed a színekbe.”
Festés közben azon gondolkodtam, vajon miért mindig a szívemmel látok jobban, mint a szememmel.
A papír durcás volt, a színek csak nem akartak együttműködni – …de a végén mégis megtörtént a varázslat.
Egy eldugott kis utca, néhány virág, néhány emlék. És egy újabb falu, ami csak az én fejemben létezik.
Most már itt is.
Pagi

Egy otthon
Egy ház, amely nem kiabál, csak suttog. A falai megtartják a napfényt, ahogy egy ölelés megtartja az emléket. Az ablakok mögött talán egy régi függöny libben meg időnként – vagy csak a szél játszik a múlt illúzióival. A virágok nem tudják, hogy elhagyatott-e a ház, ők minden évben újra kivirulnak.
És ha valaki egyszer megáll az árnyékban, lehet, hogy azt érzi: itt nemcsak lakott valaki. Itt valaki még mindig vár.
Pagi

Toszkana varázsa

A szeretet nyomai

Amalfi villa
A tenger felől sós szél érkezik, végigsimítja a vakolatot, és magával hozza a régi beszélgetések moraját. Valaha itt álltak meg a halászok, árnyékot keresve a délutáni nap elől. A víz ma is ugyanúgy csillog, mintha várná, hogy valaki újra leüljön a falra, és meghallgassa, mit mesél a part a régi időkről.
Pagi

Ahol a színek búlyócskáznak a falon.

Caffe Marco
A napfény langyos ölelésében egy kis olasz utcácska sarkán, a kávézó előtt két csésze és gőzölgő expresszó várja az arra járót.
A tulajdonos Marcó, széles mosollyal kínálja vendégeinek a legfinomabb kávét, és mindig fűz hozzá néhány kedves szót.
A levegőben a frissenm pörkölt kávé illata keveredik a virágzó muskátlik édes aromájával
Egy hely, ahol az idő lassabban telik, a beszélgetések halkan csilingelnek, és minden korty kávé a dolce vita ízét hordozza.
Pagi

Álomotthon
Vannak házak, melyekben a békesség és az öröm tanyázik.
Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi mintha hazaérkezett volna...
Wass Albert

Téli varázslat
Megérkezik halkan, titkon egy éjjel, kint ezer hópehely játszik a széllel. Szívünkbe költözik , lelkünkbe fészkel, csodát várunk újra édes reménnyel.
Andonika

A várakozás
Dry on dray +
Időszövő rétegzés tecnika
És mégis.... van valami gyönyörű egy elhagyatott házban, mert nemcsak a múltról mesél, hanem arról is, hogy a szépség túlél.
Hiába múlt el az idő, a régi részletek a kopott faablak, a repedezett téglák, még mindig gyönyörűek. És aki megáll, hogy ránézzen az talán magával visz egy érzést, egy emléket..
Pagi

A nyárikonyha
Drága nagyikám nyári konyhája.
A forró nyári napokon itt főzöte minden nap, az unokák kedvenceit.
A kopott asztal, alatta a vizes kannák és néhány szék, hogy néha megpihenjenfőzés közben. És a sparhelt, amiben mindent "tészta megsült.
Mi gyerekek , imádtunk itt lenni. Csodás emlékek, a csodás nagyikámról és nagyapámról.
Pagi

Hamupipőke otthona
Hamupipőke és a herceg új otthonokat csodáltak. A lány csipkés kesztyűs kezével finoman felcsippentette menyasszonyi ruhája szoknyáját, és lassan, ábrándosan, tágra nyílt szemmel indult fel a lépcsőn – új élete felé. A virágok úgy hajoltak felé, mintha ők is tudnák: ez a pillanat most örökre az övé.
Pagi

Piros ajtós ház

A fények otthona

Kopott lépcső
Pagi

Velence Szivárvány Város

A Te címed
Color glide layering +
Időszövő rétegzés tecnika
Az öreg szőlőbirtok présháza elhagyatottan állt, mintha a csend és az idő fogságában zárva várna.
A felületes szemlélő talán csak egy üres magányos épületet lát - de a présház álmodik.
Álmodik a tavasz első sugarairról, a lágy meleg szellőről, amely végig suhan a falai között. Látja maga előtt a tőkéken zsendülő életet, a rügyek kibomlását, és várja azokat akik végre kinyitják az ajtaját. A gazdák léptei nyomán a fény és a meleg ismét belopakodik a régi falak közé,és a présház újra életre kel.
Pagi

A lépcsők minden lépést ismernek
Azt mondják, ez a ház csak annak nyílik meg, aki elég csendes ahhoz, hogy meghallja a virágok susogását. A napfény reggelente megsimogatja az ajtót, mintha ébresztené: „Ma is vár rád valaki.”
A lépcsők minden lépést ismernek, a cserepekben titkos üzenetek növekednek. És ha elég sokáig időzöl előtte, talán még te is meghallod a belülről kiszűrődő halk nevetést.
Pagi

A tóparti ház

Az öreg pad
A ház csöndje nem üres volt, hanem várakozó. Ez a finom, szinte észrevétlen várakozás burkolta be a ház kis kertjét is, meg az elgazosodott ösvényeket. És talán éppen ezért, mert nem az elmúlás, hanem az emlékező jelenlét lakott itt, az apró kert még mindig élő és hívogató maradt.
Az ablak előtt álló öreg pad – még ha kissé félrebillent is – úgy hívogatott, hogy bárki, aki arra járt, azonnal kedvet kapott néhány perc pihenésre.
És ez elég volt ahhoz, hogy a házban élő emlékek megmozduljanak, beburkolják a pihenőt, és megmutassák az elmúlt idők legszebb, legmelegebb pillanatait.
Pagi

Ahol az idő megállt
Ez az a konyha, ahol az idő mindig megállt egy percre. A délutáni napfény lágyan kúszott be az ablakon, megcsillant a gyümölcsök héján, és titokban végigsimította a régimódi szekrényt is. Valaki nemrég még itt járt… talán almát evett, talán csak megpihent egy pillanatra – aztán kiment a kertbe. De visszajön. Egészen biztosan visszajön.
Pagi

Lídia háza

A Te címed
Ez az a ház, ahol élni szeretnék.
Nem különösebben divatos, nem minimál – pedig azt a stílust is szeretem.
Mégis, valamiért ez hív. Erősen.
Miközben festettem, egyetlen gondolat járt a fejemben:
„Szépnek kell lennie – mert itt én is szívesen laknék.”
Lehet, hogy másnak csak egy ház. De nekem egy darabka belső térkép lett belőle. Ha egyszer eltévednék, jó lenne visszatalálni ide.
Ide szívesen hívnám meg ide az összes barátomat. Meg azokat is, akik még nem tudják, hogy azok.
Pagi

Táviróház
A dombtetőn álló régi távíróház ma már nem küld híreket. A vezetékek csöndben lógnak, mint rég feledett mondatok, amiket senki sem olvasott el. A felhők lassan úsznak el felette, a fák között pedig az idő is megpihen.
Pagi

Svéd falu
Svédországban még az 1700-as években is státuszszimbólumnak számított ha valaki piros házban élhetett.
Ugyanakkor mindenki meg akartam mutatni a világnak hogy igenis megengedheti magának ezt a luxust úgyhogyha a teljes festése nem is futotta, a házaknak azt az oldalát festette pirosra ami az út felé nézett.
Pagi

Az ablakon túl
Wet on dry tecnika
A dombok minden reggel más mesét hoztak.
Az asztal, a székek, a csészék – mind tudták, ki nevetett itt először, és ki hallgatott a legtováb
Pagi